A serpák mára híresek a Himalája körüli hegymászói tevékenységeikről és mindenki úgy ismeri őket, mint a környék útmutatói, akik asszisztálnak a különböző hegymászó expedíciókban.

Vannak településeik, amik 3000 méter fölött találhatóak, ezek a világon a legmagasabban elhelyezkedő emberi települések közé tartoznak. Itt télen mindent hó borít, így sokan lejjebb mennek ezekre a hónapokra. Mindenféle mezőgazdasági munkálat csak a téli hónapok után lehetséges.

Természetesen a hideg hegyi klímában nem terem meg minden. A fő termények az árpa, búza és a hajdina, majd a 19. század közepén behozott burgonya. Az ott használatos fűszerek is picit visszafogottabbak az ország többi részéhez képest. Főleg fokhagymát, hagymát, csípőspaprikákat és kurkumát használnak. Az alacsonyabb régiókban termesztenek kukoricát és kölest is.

Egyik legjellegzetesebb ételük a tsampa, pörkölt árpa, amit lisztté őrölnek. Egyik fogyasztási módja, hogy vízzel vagy teával összekeverik és golyókba gyúrják, amit paagnak hívnak. Zabkásaként is fogyasztják, azt is teával összekeverve, a neve chamdur. Vallási rituálékban is sokszor tsampát ajánlanak fel.

A burgonya a másik elengedhetetlen része a serpa konyhának, rengeteg használata van. Palacsintához, pörkölthöz, curry-hez is használják, sőt, még alkoholt is készítenek belőle. 

Az állattartás is fontos szerepet játszik; például a jak tejből készített vaj is része sok ételüknek. Alapvetően a hús nem általános része diétájuknak, de bizonyos alkalmakkor fogyasztanak jak, bivaly vagy bárány húst is.